Ma Szedeli Bálintot látogattuk meg, ő többnyire különböző helyszínekre megy villanyt szerelni a céggel, ezért csak a telephelyen tudtunk egy-két fotót készíteni.
Készülődünk a hazautazásra, mindenki elvitte a munkanaplóját és a munkhelyi értékelését a gyakorlati helyre, itthon pedig írjuk az értékeléseket, a diákok a kísérő tanárokat és a mentorukat, a kísérő tanárok pedig a fogadó intézményt, a diákokat értékelik, minket pedig a fogadó intézmény értékel. Eddig az a véleményük rólunk, hogy nagyon jó csoport vagyunk, a szomszéd meg van elégedve velünk (a fogadó partner szerint). A diákok nem hangoskodnak, segítőkészek, leviszik a szemetet, esténként nem mennek el, inkább itthon filmeket néznek. Csak hétvégén mennek ki, de akkor is rendesen hazajönnek. Az étvágyuk pedig kiváló!
A gyakorlati helyeken azt kérdezgetik, hogy mikor jövünk újra ide, mert nagyon megszerették a diákokat. Több helyen álláslehetőséget is adtak, illetve kérték őket, hogy ha erre járnak, nézzenek be újra. A gyerekek is maradni szeretnének, illetve azt kérdezik, hogy ki finanszírozza az új ruhatárat, amit a súlytöbblet miatt venni kell. Hiába, ez az étkezés mindenkin meglátszik.
Ma egy maratoni panírozáson és sütésen vagyunk túl. Készítettünk: rántott karajt, csirkemellet, ízesített csirkefalatkákat, gombát, fasírozottat, garnélát, tintahal karikát, polipot, köretként pedig sült krumplit és spenótót. A spenótból maradt.
 Estefelé mindenki bedob még egy-két pizzát, joghurtot (van, aki többet is), jégkrémet.
A főzésen, mosogatáson, pakoláson,takarításon, mosáson, tergetésen, vasaláson kívül semmi szabad időnk nem marad, esténként úgy zuhanunk az ágyba, mégis nagyon jó a hangulat, családias a légkör.