Kísérőtanári beszámoló

A Diákélet Egyesület 2014 májusában kapott értesítést arról, hogy a TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY által meghirdetett Erasmus+ KA1 alprogramra beadott pályázata sikeres és ennek keretében 2015. október 18 – november 15-ig 16 fő tanuló (3 fő Villanyszerelő, 3 fő autószerelő, 3 fő gépi forgácsoló, 3 fő mechatronikai technikus és 4 fő gépgyártástechnológiai technikus) 2 fő kísérőtanárral Jerez de la Fronterába utazhat szakmai gyakorlatra. A pályázatban eredetileg 4 autószerelőt, és 3 gépgyártástechnológiai technikust szerettünk volna vinni, de a jelentkezők aránya a gépgyártástechnológiai technikusok nagyobb létszámát eredményezte, ezért változtattunk az eredeti terven.

Iskolánk negyedszer vett részt Leonardo/Erasmus+ mobilitási programban, ebben az évben azonban nem az iskola megbízásából, hanem a Diákélet Egyesület nevében pályáztunk. A kiutazás lehetőséget adott arra, hogy kipróbáljuk magunkat küldő intézményként ezen az új területen. Ezáltal olyan kompetenciákat szereztünk, amelyek a következő kapcsolatteremtés és kiutazás során nélkülözhetetlenek. Megtapasztaltuk, hogy milyen egy külföldi intézménnyel együttműködve külföldön boldogulni, munkát végezni. A sikeres pályázat és a megvalósult kiutazás vonzó lehet az iskolánkba jelentkező tanulók számára, mert jövőre is szeretnénk Erasmus+ mobilitásban részt venni. Ezáltal a beiskolázási esélyeink javulnak.

A diákoknak lehetőségük volt kipróbálni magukat az iskolai tanműhely falain kívül, más országban, igazi munkahelyen, ahol a kommunikáció nyelve nem magyar. Ez a munkatapasztalat mindenképp nagy előnyt jelent számukra a későbbi életükre nézve, hiszen van összehasonlítási, kitekintési alapjuk. Az önálló élet, a családjuktól távol töltött négy hét megedzette, erősítette az önállóságukat, továbbvitte őket a felnőtté válás folyamatában.

Idén először utaztunk Jerez de la Fronterába, ahol a partnerünk az IMOT Agency volt. A partnerintézmény képviselői nagyon kedvesen fogadtak, mindent elkövettek, hogy a diákoknak a legjobb szállást, munkahelyet biztosítsák, folyamatosan segítettek tájékozódni az új környezetben, problémák esetén bátran fordulhattunk hozzájuk.

A diákok gyakorlati helye vállalkozásoknál volt, ahol kettesével-hármasával vagy egyedül voltak elhelyezve. A diákok 6 órát dolgoztak a gyakorlati helyeken, ahol teljesítették az ECVET dokumentumok által meghatározott óraszámot és krediteket. A 3 villanyszerelő 3 különböző vállalkozáshoz került, karbantartási és villanyszerelési munkákat végeztek. Az ELECLIMA cégnél Bartos József 10V osztályos tanuló dolgozott. Különböző helyekre kellett menniük (cégekhez, magánszemélyekhez) villanyt szerelni. Az ELECTRIRAMOS cégnél Fekete Balázs 11V-s tanuló kapott gyakorlati helyet. Ez a cég autószereléssel is foglalkozott, Balázs feladata a villanyszerelésen kívül autóvillamossági szerelés is volt. A HOUSE DOCTOR BUILDING MAINTANENCE cégnél Szedeli Bálint 10V osztályos tanuló dolgozott, ők is különböző helyekre jártak, ahol karbantartást és a felmerülő villanyszerelési problémák megoldását végezték.

A gépi forgácsolók hárman egy helyen dolgoztak: az AGRICE nevű gépgyártó és javító cégnél (Kispál Norbert 11M, Csábi Ruben 10M, Ambrus Valentin 10M). A feladatuk különböző gépek, eszközök javítása, karbantartása, köszörülése, csiszolása.

Az autószerelők közül Czeglédi Martin (2/14A) a Volkswagen Motornál, Molnár Balázs (2/14A) a Solera Motor (Ford) műhelyben, Szőts Renátó pedig a Guadelete Motornál (Hyundai) javították az autókat, végezték az aktuális autószerelési feladatokat.

A mechatronikai technikusok közül Szeifert Géza (2/14M) ugyancsak a Solera Motornál végezte a gyakorlatát. Ez a cég egy jól felszerelt, automatizált üzem, ahol a gépek karbantartásával, javításával, üzemeltetésével foglalkozott.

A másik két mechatronikai technikus – Lőrincz Róbert (2/14M) és Duzsi Csilla (2/14M) a DSA (Desarrollo de Sistemas Avanzados) (http://www.desamaquinas.com/index.php/en/) üzemben dolgozott, ahol robottechnikával, gépgyártósorok összeszerelésével foglalkoztak. A cég a világ minden tájáról fogad megrendeléseket, és készít egyedi gyártósorokat, robotokat. Csilla és Robi részt vehetett ebben feladatban, ami nem kis kihívás volt számukra.

A gépgyártástechnológiai technikusok ugyancsak kisebb vállalkozásoknál, cégeknél dolgoztak. Berg Szabolcs (2/14M) a VITRIGLASS nevű palackozó üzemnél figyelhette meg a gyártási folyamatot, karbantartotta, javította a gépeket. Balog Dávid (2/14G) a TALLERES GONZALES REINA cégnél gépek készítésének és javításának folyamatát figyelte, dolgozott CNC gépen, karbantartotta, javította a gyártósort. Vál Krisztián és Juhász Gellért a DESTRAPERLO egyedi megrendelésre dolgozó sörgyárban javította, üzemeltette és karbantartotta a gyártási folyamatban résztvevő gépeket.

 

2015. október 19-én érkeztünk Jerez de la Fronterába, elfoglaltuk a szállásunkat, felfedeztük a környéket. A szállásunk a város központjában, a Santa Maria Calle-n volt, ami annyiban egyszerűsítette a dolgunkat, hogy ide közel volt minden: buszmegálló, bolt, piac, vasútállomás. Másnap, kedden az állásinterjúkra került sor. A hét folyamán mindenki elkezdett dolgozni, megtanulta, hogyan tud legegyszerűbben eljutni a munkahelyére, és haza, a szállásra. Mindenkinek vettünk buszbérletet, amivel korlátlan számban utazhattak a városon belül. A hétköznapok munkával teltek, a diákok a gyakorlati helyeken dolgoztak, a kísérő tanárok pedig munkahelyet látogattak, bevásároltak, főztek, takarítottak, mostak, vasaltak, pakoltak.

Az első hétvégén, szombaton vonattal Cadizba kirándultunk. Megnéztük a Cadizi katedrálist, felmásztunk a toronyba, ahonnan végig beláttuk az óváros épületeit és zegzugos utcáit. A főtéren képeslapot vettünk, és láttuk az Ayuntamento (városháza) épületét. Megnéztük a Puertas de Tierra városkaput, a városfalból ma még megmaradt részt, lementünk a strandra, ahol egy kicsit megmártóztunk az óceánban. A strandolás után kimentünk egy óceánba benyúló földnyelvre, ahol a San Sebastian Castelle-t néztük meg. Ez egy erőd volt, amit igen sok támadás ért a múltban. Ezután a Santa Catherina kastély következett, majd egy botanikus kert. Meglehetősen elfáradtunk a sok látnivalótól és sétálástól, ezért vasárnap délelőtt pihentünk, ebéd után vonatra szálltunk, és elmentünk a Santa Maria Playa-ra, ahol még tudtunk egy kicsit strandolni. Rengeteg kagyló volt a homokban, ezekből gyűjtöttünk.

A második hétvégén Jerezben maradtunk, mert eső közeledett, ezért helyben szerveztünk programokat. Szombaton meglátogattuk az Alcazar erődítményt, ami a régi városvédő fal része volt. Utána a San Salvador katedrálist néztük meg, ami a világ legnagyobb gótikus katedrálisa. Itt található a La Virgin Nina festmény, melynek eszmei értéke felbecsülhetetlen. Vasárnap elindultunk megnézni a Santa Domingo kolostort és a régészeti múzeumot, aminek a megtalálása nem kis kihívás volt. A sikátorokban való bolyongás után végül megtaláltuk, és megnéztük. Délután a fiúk főztek. Gyrost készítettek, ami pillanatok alatt elfogyott.

A harmadik hétvégén Sevillába indultunk. Vonattal egy óra alatt értük el a várost, ami méltán Andalúzia fővárosa. Először a katedrálist szerettük volna megnézni, de csak kívülről sikerült, mert olyan hosszú sor állt a pénztárnál, hogy nem tudtuk kivárni. Ugyanígy jártunk az Alcazar (régi erőd) és a Torre del Oro (hajózási múzeum) esetében is, ezeket a nevezetességeket kívülről néztük meg. A torreádor arénába be tudtunk jutni, ezt idegenvezetéssel megnéztük. Ezután egy Burger King-ben ebédeltünk, elmentünk a Plaza Espaná-ra, amit az 1992-es Expo-ra építettek, itt adták elő az „István a király” című rockoperát (Makovecz Imre tervei alapján készült a magyar pavilon a világkiállításon).  Innen a stadionhoz indultunk, amit ugyancsak kívülről láttunk, a focirajongók bánatára. Vasárnap újra az óceánban fürödtünk.

Az utolsó hét az értékelésé és a búcsúzásé volt, mindenki értékelte a mentorát, a kísérőtanárokat, a tanárok értékelték a diákokat, a fogadó intézményt, a fogadó intézmény értékelt bennünket. Elkészültek az Europass mobility igazolások, az ECVET igazolások, és sajnos véget ért ez a felejthetetlen 4 hét.

A gyakorlat október 20-án kezdődött általános tájékoztatóval, majd munkahelyi interjúkkal. Itt megbeszélték, hogy milyen munkát kell végezni, kell-e munkaruha. Mindenhol szükség volt a velünk hozott munkaruhára és munkacipőre. A vállalkozások vezetői azt nézték meg, hogy a diákok beszélnek-e angolul, megértik-e az utasításokat spanyolul, illetve milyen a hozzáállásuk. A diákokat folyamatosan értékelték a munkahelyükön különböző szempontok alapján.

Mind a fogadó, mind a küldő intézmény mind pedig a diákok számára pozitív tapasztalat volt az együtt töltött négy hét, ami bizalmi alapot biztosít ahhoz, hogy a következő években is esetleg együtt tudjunk működni.

 

Galambos Margit Éva                                                                                  Simon Józsefné

kísérőtanár                                                                                       kísérőtanár